Száz éve nem írtam sajnos a blogra, ennek sok oka volt. Már égtem a vágytól hónapok óta, de sajnos időm nem engedte, ezért az anyagok csak gyűltek és gyűltek. Van, ami azóta idejét múlt és van, amihez már kedvem sincsen. Viszont egy restanciám most pótolnám.

Baráti körömben, sokan azért tartanak egy fura figurának, mert imádom az autókat. Viszont amikor odakerülnek, hogy vennének egyet, gyakorta rájönnek, jó, ha megkérdeznek valakit, akinek az autó nem csak egy, a mobilitást megkönnyítő gép, hanem egyfajta szerelem is. És többször is felmerült egy bűvös kérdés:” És mit vegyek, ha meglesz a jogsim?”

Őszintén szólva, erre szerintem senki se tud konkrét választ adni ennyiből. Fontos ugyebár az összeg, amit rá akar szánni a kedves delikvens, nem kis szempont az se, hogy mire akarja használni. És sokan nem szeretnek erről beszélni, de fontos, hogy ahhoz mérten válasszunk autót, hogy mennyit keresünk. Magyarországon súlyos hiba, hogy mindenki meg akar felelni a látszatnak, a szomszédnak, és kitudja még kinek. Friss jogosítvánnyal a kezében, az embernek még az is szempont kell, legyen, hogy akármennyire is érzi magában a tehetséget és a 30 óra alatt szerzett tömérdek rutint, akkor is kezdő sofőr. Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra, hogy esetleg balestet szenvedne, de egy parkolásnál rosszul felmért távolság, észrevétlenül megbúvó biciklitároló, vagy elé ugró útpadka költséges károkat tud okozni az autóban. Ja és persze mindig szempont a fiatal sofőröknél, hogy menő kell legyen, és ne kelljen rákölteni egy forintot se.

Mindezeket összegezve mit tudna ajánlani az ember?
Alapjáraton én úgy gondolom, hogy kezdésnek egy megbízható és biztonságos autót kell választani, amivel kevés a gond és jó az alkatrész ellátottsága. Ez azért is fontos mert az első autó meghatározó az ember életében. Akár befolyással lehet arra is, miként gondolunk későbbiekben a vezetésre és az autókra. Nem feltétlen kell rögtön álmaink autóját megvenni, valószínűleg erre a legtöbb fiatalnak nincs is elég pénze, de egy egyszerű autó is mosolyt tud csalni az ember arcára. Így 2017 végén, bátran kimerem jelenteni, hogy már elég vállalható „öreg” autó van a piacon, amiből lehet válogatni.

Szóval a szempontok!
Igazából én az olcsóbb kategóriákat preferálom első autónak, ennek okán nem is mennék bele a milliós példányokba. Akinek telik új autóra, vagy akinek a családja tehetős, az menjen be egy kereskedésbe és hozza ki a neki tetsző darabot. Egy új autónál nem sok jobb dolog van, váljék egészségére és legyen vele sokáig hosszú boldog kapcsolata! Aki viszont relatíve, olcsón szeretne vezetési tapasztalatokkal gazdagodni, annak én mindenképpen a 2000-es évek környéki japán autókat javasolnám a gyakorlásra. A Toyota híresen strapabíró járműveket gyárt a mai napig, és ez az ezredfordulón se volt másképpen. A békalámpás Corollák faceliftes változatai, itt már megkapták a változó szelepvezérlésű 1,4-es benzinmotorokat, amik igaz enyhén eszik az olajat, cserébe viszont kimennek a világból. Ezekből félmillió forint környékén már lehet találni a HaHun.

Akinek a Corolla nem nyerte el a tetszését annyira, azok számára vannak alternatívák. Itt van rögtön 323-as Mazda. Dinamika szempontjából javasolt a későbbi 1,6 literes motorral beszerezni. Ezek a kis szamurájok megjelenésükben talán vonzóbbak még mai szemmel is, mint a Corolla.

Ha nem szeretnénk ennyit rászánni, egy az ezredforduló előtti Mitsubishi Colt is kiválló választás lehet. Remek motorkarakterisztikája és parányi mérete révén, a kis 1,3-as benzines erőforrás elegendő egy haladósabb autózásra is. Megfelelő darabokat már háromszáz-ezer környékén találni, de inkább felette, mint alatta érdemes szétnézni. De minden japánra igaz, hogy a rozsdára oda kell figyelni.

És akkor jön mindig a másik nagy kérdés!
Na és mi van a német autókkal? Miért nem jó, az a kis Clio? Láttam egy Rovert és nem is volt drága, ne vegyem inkább azt? Spórolni akarok, ne vegyek inkább dízelt? Akkor vegyük is végig ezeket, röviden. Használt német autóról az első dolog, ami eszembe jut, az nem a megbízhatóság. A legtöbb ilyen áru, már megfutotta a Föld-Hold távolságot, jó esetben csak egyszer. Nem feltétlen van ez másképp a japánokkal se, de valahogy jobban bírják. Egy Opelen ami „sose kop el”, meg mindig van mit javítani, ha apróság is, akkor is bosszantó tud lenni, főleg ha az első autónkról van szó. Francia autóktól óva intek mindenki, ha erre terelődik a szó. Hasonló képpen az olaszokkal, a francia autók is leginkább a megbízhatatlanság szinonimái. Ezer féle gond jöhet elő, és van, hogy a szerelő se tudja, megmondani vajon mi lehet a baja. A Roverekre ki se térek. Angol autót vegyenek az Angolok. 20 év környéki dízelt venni, olyan, mint automata fegyverrel orosz rulettezni. Biztos öngyilkosság, itt a kérdés, hogy azonnal jön a fájdalmas halál, vagy vár még pár ezer kilométert. Ezekkel az autókkal, legyen akármilyen pici városi jármű, már megfutották a mérnökök által megálmodott hatótáv kétszeresét. Nem spórolás lesz belőle, hanem még az ember életkedvét is elveszik ezek a járművek. A megspórolt pénzükről nem is beszélve!

Az ajánlásra említett autók, csak az én véleményemet tükrözik, de ezekkel, ha nem nyúl nagyon mellé az ember és visz magával valakit a vásárlásnál, aki azért valamelyest tapasztalt e téren, akkor nagy csalódás nem érheti és még az is lehet, hogy megszereti a vezetést.